A kutyáknak a (végbél) nyálkahártyájában párosával helyezkednek el a bűzmirigyeik. Ezek olyan faggyú- és illatmirigyek, amelyek váladékukat a végbélbe ürítik. Az ember számára rendkívül kellemetlen szagú váladék arra szolgál, hogy a kutya ürülékét a jellegzetes illattal megjelölje. Normális körülmények között a belek ürítésekor a szilárd ürülék kimasszírozza a váladékot a végbélből.

A farok csóválása is hasonló hatással jár: a bűzanyag kimasszírozásával. A farok mozgatása közben a kutya egy "illatfelhőt" bocsát ki, amellyel a másik fél számára a saját egyéni szagjelét közli. Ilyenkor persze csak kismértékben kerül a váladék kibocsátásra, amelyet az ember még nem képes megérezni. Ha azonban a végbél tasakja eldugul, akkor jelentkezik a kutyáknál a fenéken való csúszás: a kutya a végbéltájékát a földhöz szorítva csúszkál ide-oda. A mirigyeket ilyenkor minden különösebb probléma nélkül kinyomja az állatorvos. Ha elengedő évente csak kétszer.