Rhodesian ridgeback

A Rhodesiai Ridgeback az egyetlen kutyafaj, amely Dél-Afrikából származik, ahol régi hagyományokkal rendelkezik mint vadász és őrző-védő kutya.

Dél-Afrikából az 1480-as évből származó portugál hír említést tesz a hátukon sávos kutyákról, amely a Hottentották  rendkívül hasznos és hűséges háziállata. A hottentották népének tulajdonítják ennek a méltóságteljes, intelligens, idegenekkel tartózkodó, de a nagyvadakkal – oroszlán, leopárd, vaddisznó – szemben rettenthetetlen bátorságot mutató fajta megteremtését.

Évszázadokon kísérte ez a nem túlságosan feltűnő kutya az ő bennszülött urát a kemény körülményekkel rendelkező kontinensen a túlélésben való harcban. Kitűnően érvényesült az oroszlán vadászatában. „SIMBA” ezen kutyák által ingerelve,  szinte állva maradt, és így a bennszülöttek primitív fegyvereikkel is el tudták ejteni.

Az egyiptomi sírkamrákban talált 4000 éves rajzokon is fellelhetők ezek a hátukon megkülönböztető sörényt (ridge) viselő vadászkutyák. Ezeket a kutyákat szenvedélyes hűségük arra teremtette, hogy a folyton vándorló törzsekkel megosszák a vadászat és az őrködés kemény munkáját. Tanzánia, Zambia és Rhodesia területén régészeti és írásos nyomok alapján azonosítható fajta. A híres Afrika kutató Dr. David Livingstone könyvében, a „Miszszionárius utazása Dél-Afrikában” 1857-ben található az első illusztráció egy vadászkutyáról, „csúcsvonallal” a hátán (Ridge).

1890-ben mikor megkezdődött a letelepedés Rhodesiában az „Oroszlánkutyának” nagyon jó híre volt, úgyhogy a földművelők és a vadászok gondoskodtak annak gyors elszaporodásáról egész Dél–Afrikában.

1922-ben Bulawayo Dél Rhodesiában megalakult a Rhodesiai Ridgeback Tenyésztők Szervezete. 1924–ben a Dél-Afrikai Tenyésztők Uniója által lett elismerve mint vadászkutya. A vadállatok vadászatától való eltávolodást jelentette az 1949-es év, és átcsoportosításra került a haszon kutyák fajtájába. Az eredeti hazájában a mai Zimbabwe területén megközelítőleg 2000 bejegyzett ridgeback él, melyek a vadászatban történő hasznosításukon kívül még őrző és rendőrkutya szerepet is betöltenek. Időközben a ridgeback az egész világon elterjedt és sikeresen alkalmazzák a legkülönfélébb területeken és célokra.

ALKALMAZÁS ÉS KARAKTER

Ez a kutya a vöröses és a világosabb búza színéhez hasonló árnyalatokban fordul elő, 60-70 cm magas, kifejezetten elegáns, harmonikus mozgású és izmos testfelépítéssel rendelkezik. Jellemzője  a hátán húzódó sáv.

Temperamentumát a higgadtság jellemzi,  gyors, kitartó, ravasz, mozgékony és a látó– és szaglóképessége meglepően kiváló.

Későn érő és kifejlődő kutya, amely ténylegesen 2-3 éves korában fejlődik ki teljesen úgy testileg, mint lelkileg. A ridgeback könnyen kiképezhető nyugodt következetességgel, gyakorlással és kitartással. A nem megfelelő kapcsolat és értelmetlen erőszakosság, a türelmetlenség és túlfeszítettség éppen ellenkező hatásokat válthat ki ennél a rugalmas kutyánál. A családban a hűség és szeretet az amivel kitűnik. Elvárja hogy a gazdája viszonozza ezt nála.

Világhírűek az Észak-Amerikai rhodesiai ridgeback kutyák, a fajtát 1955-ben ismerte el az Amerikai Kennel Club. Izrael a 70-es évektől egyre nagyobb érdeklődést mutat a fajta iránt, Dél-Afrikából, Hollandiából, Németországból igen szép példányok kerültek be hozzájuk, (az 1993-as Budapesti Európa Kiállításon nyert első díjat izraeli tenyésztő.)

Magyarországra 1993-ban kerültek az első szukák (BUTTERFLY KATAMA és SHULA ASHIKARA GIRL OF GUNTHWAITE) és 1994-ben megszületett az első alom egy kiváló minőségű Holland világgyőztes kantól (Vumba).

Már hazai tenyésztésű Rhodesiai Ridgeback-ek  is értek el igen szép sikereket, hazai és külföldi kiállításokon egyaránt. 1998-ban került kiosztásra az „ÉV TENYÉSZTőJE” cím először ebben a fajtában az AFRICAN FATA MORGANA kennel tulajdonosának. Szintén ebből a kennelből kerültek ki az 1998-as „ÉV FELNőTT SZUKÁJA” és az „ÉV FIATAL KANJA” címet viselő kutyák.