Pointer

Származásáról nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy az ôsi spanyol vizsla, valamint különbözô angol és francia kopók vére csörgedezik ereiben. A legelterjedtebb vizslaféle a világon. Eredeti hivatása az apróvad felkutatása, megtalálása volt. Lövésre hasalnia kellett, ám a leesett vad megkeresését már egy másik fajtára, a retrieverre bízták…

A legrégibb, 250 éve „tiszta vérben tenyésztett” vizslának tartják. Ebben talán van némi túlzás, de az kétségtelen tény, hogy a világ szinte valamennyi rövidszôrû vizslaféléjének nemesítéséhez fölhasználták.

Bár Spanyolországot tekintik ôshazájának, végleges kialakítása az angol vadászok ügyességét és hozzáértését dicséri. Európa-szerte számos pointernek nevezett fajta létezik (egyedül Franciaországban legalább öt), ám a nagybetûs Pointer az angolok kutyája. Ô az egyedüli, amely annyira közismert, hogy nevéhez nincs is szükség hozzáilleszteni semmiféle megkülönböztetô jelzôt. Nevét az angolul értôknek aligha kell magyarázni (point = mutat, pointer tehát mutató, rámutató). Lehet persze, hogy eredetileg a „pointer” nem is név volt, csupán a kutya munkájának leírása. Eleinte valószínûleg „pointing dog”-nak („mutató”, vadat álló kutyának) hívták, s csak késôbb lett pointer belôle.

Úgy tudjuk, hogy a 18. század elején került Angliába. Akkoriban még lassú, nehézkes, ám kitûnô szimatú kutya volt. Mozgása így is megfelelt azoknak a vadászoknak, akik még mindig elöltöltôs puskákkal jártak. Ahogy azonban fejlôdtek a vadászfegyverek, s az ember némi szerencsével már röptében is képes volt elejteni a szárnyasvadat, gyorsabb, jobb képességû vadászkutyára volt szükség. Megkezdôdött a modern, fürgébb és elegánsabb pointer kialakítása.

A tenyésztôk egy idôben arra törekedtek, hogy robusztusabbá tegyék a fajtát, ezért keresztezték az angol rókakopóval, s ezzel a fajta jellegét szinte teljesen tönkretetették. A pointernek ugyanis az a dolga, hogy becserkéssze a vadat, ezzel szemben a rókakopónak oda kell rohannia a zsákmányhoz, és lehetôleg fölékerekedni. Ezenkívül a pointer feltartott fejjel vadászik, a rókakopó viszont leszegi a fejét a földre és galoppban fut. Ám a fajta „feljavítói” nem tanultak a leckébôl: tovább kísérleteztek, angol bulldogokkal, agarakkal, angol vérebekkel keresztezve a pointert. Végül egyes értelmesebb tenyésztôk siettek a fajta megmentésére, és l859-ben egy angliai kiállításon már „igazi” pointerek vonultak fel.

Napjainkban ugyan a városiasodással egyenes arányban csökken a pointer szerepe, attól azonban nem kell tartani, hogy ez az elegáns, mutatós állat valaha is eltûnik a kutyafajták színpadáról – ámbátor szomorú arra gondolni, hogy az a terület, ahol hasznát vehetik a vadászok, fogyófélben van…

A pointer az orrával jelez. Munkája abból áll, hogy a nyílt terepen megtalálja a vadat. A fegyveres vadász elôtt dolgozik: rendkívül éles szaglásával észleli, majd szoborrá merevedve jelzi a vadat, mintha lépés közben hirtelen megállna. Szenvedélyesen keres, kutat, nagyon szeret vadászni. Feltûnôen fürge, gyors. Eszes, értelmes, ragaszkodó, élénk, érzékeny eb.

A fajta fô vonásai

Dekoratív megjelenésû, elegáns, csupa ín és izom kutya. Fölöttébb ruganyos és mozgékony. Egyik fô jellegzetessége a fej és a koponya, ugyanis az arcorri résznek enyhén domborúnak kell lennie. Felépítését tekintve igen lendületes, legjobb formáját akkor mutatja, ha nyílt terepen, munka közben vesszük szemügyre. Szeme mogyorószínû vagy barna, ragyogó tekintetû. Füle eléggé magasan tûzött, a fejéhez simulva lelóg, közepesen hosszú, a vége hegyes. Válla hosszú, csapott, mellkasa széles, szügye mély. A bordázat domború, a lágyék enyhén ívelt, izmos. A comb izmos, a csánk mélyen fekszik. A mancs tojásdad, zárt, a lábujjak íveltek. A farok közepesen hosszú, a tövénél vastag, a hegye felé keskenyedô, a gerinc vonalát folytatja. Mozgás közben a farok jobbra-balra csapkod. A szôrzet finom, rövid, sima, egyenes szálú. Színe citrom-, illetve narancssárga, májbarna, fekete, bármelyik alapszínen fehér foltokkal, de lehet egyszínû is. Marmagassága 62–68 cm (kanok), illetve 60–65 cm (szukák). Súlya 28–35 kg.