Kuvasz

A fajta története, kialakulása |
A Kárpát-medencében végleg letelepedett magyarok számára az Etelköz végtelen sík sztyeppéi után valóságos Eldorádót jelentett e vadban bővelkedő vidék. A történetírás szerint Árpád itt letelepedett népének hűséges társa valószínileg a komondor, a kuvasz, a puli és az agár volt. A két nagytestű, fehér őrző-védő pásztorkutya a ragadozók, és rablók elől védte a nyájat, kondát, hiszen e feladat ellátására a pásztor nem volt elég éber, sem elég erős. Mátyás király idejében alkalmazták a kuvaszt már vadászatokon is, főleg farkas ellen, hiszen a nyájőrzésből eredően, s mozgékonyságának, acélos izomzatának köszönhetően erre kiválóan alkalmas volt. A fajta rendszeres, tervszerű teyésztése 1905-ben kezdődött. A kuvaszt 1924-ben törzskönyvezték először. |

Viselkedés és jellem |
Szőrzete erős, hullámos. Jó szimatú, tanulékony fajta, őrző-védő munkára könnyen kiképezhető. Sokan a kuvaszt kiszámíthatatlan, agresszív, "hamis" kutyának tartják, holott ennél a fajtánál is csak rossz, tartásmód rontja el ezt az amúgy normális, kezelhető, gyerekszerető ebet. Rettenthetetlen fajta. Közepesen ugatós, minden kis zavaró zajra azonnal reagál. |
Korábban a kuvasz házőrző munkáját úgy vélték segíteni, ha nappal egy-két méteres láncra kötötték, s így a kutyát tehetetlenségre kárhoztatva siettették elvadulását. Múltja miatt- gulyával együtt vándorlás, nagy mozgástér- a láncon való fogvatartást fokozottan rosszul viseli és kihozza az állatból azt a vadságot, ami miatt sokan tartanak tőle. Mint minden fajtának, a kuvasznak is szabad mozgásra és tágas kennelre van szüksége. A kuvasz már a habitusából adódóan egygazdás kutya. A rottweilerhez hasonlóan kemény de nem durva bánásmódot igényel. Tartása könnyű, mert igénytelen, sőt a betegségekkel szemben is hihetetlenül ellenálló.
|

Általános leírása: Színe fehér az elefántcsont színű árnyalat megengedhető. Magas, általában 70 centimétert elérő méretű (a kanok 71- 75 centiméteresek a szukák 66- 70 centisek) Súlya: 40-52 kg (kan) illetve 30-42 kg (szuka)

|