Leonbergi

A fajta története, kialakulása

Heinrich Essig a németországi Leonberg városi tanácsosaként az ezernyolcszázas évek közepén a fejébe vette egy olyan fajta kitenyésztését, mely ismertté teszi városát. Közel tízévi próbálkozás után újfundlandi, bernáthegyi és pireneusi kutyák keresztezésével létrehozta ezt az oroszlánra emlékeztető hegyikutyát. A fajta népszerűsége egyre nőtt melyet nem csak gyönyörű küllem indokolt. A belső értékei ötvözték az ősök kedvező tulajdonságait; hegyi és vízi mentésre (napjainkban vakvezetésre is) alkalmassá tették, bár származási helyén a parasztok birtokainak őrzőjeként vált ismerté.

Viselkedés és jellem

Óriási termete ellenére rendkívül higgadt, és elegáns megjelenésű fajta. A bernáthegyivel szemben egyáltalán nem nyáladzik. Általános vélemény szerint termeténél csak a szíve nagyobb. Gazdáját és családját feltétel nélkül szereti és védelmezi.

Alaptermészete kiegyensúlyozott a gyermekekkel szemben végtelenül türelmes, nagyszerű játszótársuk és testőrük. Kis "falkatársaival" szembeni toleranciája legendás. Intelligens fajta, tulajdonosai szerint a veszélyt sokszor előre érzi. Szereti a vizet, az ujjai közt elhelyezkedő úszóhártyáknak köszönhetően remekül úszik. Betegségekkel szemben ellenálló. Lakásba nem igazán való. Igényli a nagy mozgásteret, hosszú szőrzete rendszeres ápolást igényel. Élelmezése nem könnyű feladat. Egy kifejlett állatnak sok táplálékra van szüksége.

Általános leírása:

Színe a sárgástól a vörösesbarnáig minden árnyalatban előfordulhat. Gyakoribb az arcrészen elhelyezkedő fekete maszkrész, de ennek hiánya nem hiba. Szőrzete a nyakán sörényt alkot, ami miatt régen az oroszlánhoz tették hasonlatossá.

Marmagassága: 76-80 cm (kan) a szuka 70 cm feletti. Súlya 45-50 kg