Dobermann

A fajta története, kialakulása

A fajta népszerűsége nincsen arányba a fajta kialakulásának korával, hiszen a dobermannról, mint fajtáról csupán az ezernyolcszázas évek végétől beszélhetünk. A türingiai gyepmester Friedrich Louis Dobermann azonban igazán jó munkát végzett. Bár a fajta kialakításáról feljegyzéseket nem készített azt valószínűsítik, hogy a dobermann kialakulásában közrejátszott a rottweiler a kék dog a schnauzer valamint nem fajtatiszta ebek is. Az ezerkilencszázas évek elejétől a tenyésztők igyekeztek a nyak és a fejformát keskenyebbé, kecsesebbé tenni és ez által még inkább megszüntetni a hasonlóságát a rottweilerhez.

Viselkedés és jellem

Vérbeli őrzőkutya. Egyes szakkönyvek szerint a szakterületén ő a világbajnok. Zárt területek őrzését kiválóan látja el. Rendkívül mozgékony sokszor harcias kutya. Intelligenciája révén könnyen és gyorsan tanul. Szeret dolgozni, a mindennapos mozgást igényli. A határozatlanságot, félelmet azonnal megérzi és kihasználja. Ezért szükséges a kemény, határozott fellépés a gazda részéről. Mindamellett megfelelő bánásmód mellett egy engedelmes és hűséges társra lelhetünk benne. A fajta megvásárlása előtt vegyük figyelembe, hogy a dobermannt általában az ugatós fajtájú kutyák közé sorolják.

Általános leírása:
A kutya szikár felépítésű, nemesség és erő sugárzik belőle. Egyes országokban a fülét és farkát kurtítják, míg más régiókban ezt tiltják. Színe: fekete, barna, kék élesen körülhatárolható rozsdavörös színnel.
Marmagassága: 65-70 cm (kan), illetve 63-65 cm (szuka).
Súlya: 30-40 kg.