Kaukázusi juhászkutya

Szűkebb hazája Észak- Kaukázus, Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia, és a környező kisebb Köztársaságok. Nagyon nagy számban fordul elő Oroszország európai és ázsiai területén, Ukrajnában és a Balti-államok vidékén. Ázsia felé haladva egyéb speciálisan tájjellegű változatai is kialakultak.

A fajta története, kialakulása

Története az ie. első századig vezethető vissza, ahol egy örmény cár alkalmazta először hadikutya ként a római légiók ellen. A későbbiekben a fajta története nagyon hasonlított egyes ősi magyar fajtákéhoz. Szerepe nem az állatok terelése volt, hanem azok védelme a farkasok, medvék és haramiák ellen. A kemény és rideg életkörülmények egy tekintélyt parancsolóan hatalmas, izmos félelmet nem ismerő kutyát alakítottak ki. A későbbiek során is az ember a fajtát előszeretettel használt háborúskodások alkalmával. Nem véletlen, hogy a kaukázusi juhász szinte mindenféle őrző-védő munkára szinte tanítás nélkül is alkalmas, hiszen a vérében van az ilyen irányú feladat. A volt SZU területén ma is közkedvelt rendőr és katonai kutya.     Viselkedés és jellem A kaukázusi juhászkutya szinte megközelíthetetlen, csak a gazdáját és annak családját fogadja el. Ő értük és a rábízott terület védelméért az életét hajlandó feláldozni. Nem ez az a fajta, amelyiket a vendégségbe érkező vendégsereg boldogan végig gyömöszölhet. Idegenekkel szemben rendkívül bizalmatlan, harapós fajta. Mint sok igen okos fajta Ő is fent hordja az orrát, sokszor makacs, akaratos. A nevelése rendkívüli figyelmet igényel már kölyök korától kezdve. Határozatlan, labilis gazda keze alá ilyen kutya nem való. Ilyen gazda mellet idő kérdése, hogy kutyája mikor akarja majd átvenni a falka irányítását. Fontos, hogy a nevelést fiatal korban végezzük. Felnőtt példány nevelésére, komoly szakemberre van szükség.         Általános leírása: Színe: vörös, szürkésbarna, tarka de szinte minden megengedett, kivéve a fényes fekete és májszínű barna, ez kizáró ok. Marmagasság: kanoknál 67-75 cm, illetve szukáknál 62-70 cm. Súlya 40- 50 kg.