Német dog

A fajta története, kialakulása

A fajtának tulajdonképpen a nevén kívűl semmi köze nincsen Dániához. Története sokkal délebbről indult. Hatalmas, dogszerű kutyákat már Kr.e. 12. században ismertek. Megjelentek babiloni és egyiptomi domborműveken is. Európába valószínűleg a római légiókkal érkeztek. Itt a tizenhatodik századra már teljesen elterjedtek és váltak státuszszimbólummá. A középkortól fontos résztvevői voltak a vaddisznó és szarvas vadászatoknak. A dogok modern standardját végül német tenyésztők alakították ki.     Viselkedés és jellem Mint a legtöbb nagytestű fajta, a dog is kifejezetten gyerekszerető. Kis gazdájával türelmes és gyengéd. Bár idegenekkel szemben bizalmatlan az agresszivitásnak általában nyoma sincs benne. A többi állathoz általában békésen viszonyul, gyakran kifejezett barátság szövődik közöttük. Többnyire így van ez fajtársaival is: a kiegyensúlyozott természetű, jól nevelt dog nem agresszív, nem verekedős. Népszerű fajta bár tartásához tehetős pénztárca és jókora hely szükséges. Ereje (gyomrához hasonlóan) hatalmas. Éppen ezért őrző-védő munkára csak kiegyensúlyozott, profi szakember képezze.     Általános leírása: A szőrzet nagyon rövid és sűrű, fényes, testhez simuló. Színe lehet tigriscsíkos: a csíkok feketék, a szem és a karmok lehetôleg sötétbarnák. Ôzbarna: aranysárgától a sötét aranysárgáig, a maszk fekete. Kék: a világosszürkétôl a sötét palaszínig és a tiszta acélkékig. Harlekin: tiszta fehéren fekete foltok. Végül fekete: fehér jegyek megengedettek. Marmagassága: 80-85 cm (kan) illetve 71-75 cm (szuka) Súlya: 60-80 kg.