Angol agár

Az agarak „prototípusának” az angol agarat tartják, ő a klasszikus agár, a greyhound, a versenypályák királya.
Mivel legfontosabb tulajdonsága az emberek számára mindig is gyorsasága volt, a fajta alig változott a történelem során.

Az agár Egyiptomban

Egyiptomban a modern greyhound őseit vadászatra használták és társként tartották. Sok egyiptomi egy ilyen kutya születésénél csak egy fiúgyermek születését tartotta fontosabbnak. Ha a kedvenc kutya meghalt, az egész család gyászolta. Az uralkodóosztályhoz tartozó személyek kedvenc kutyáit az emberekhez hasonlóan mumifikálták, és tulajdonosával együtt eltemették.

Az egyiptomi síremlékek falait gyakran díszítik kutyaábrázolások. Egy i. e. 200-ból származó egyiptomi sírfestmény olyan kutyákat ábrázol, melyek nagyon hasonlítanak a modern angol agárra. Több fáraóról is tudjuk, hogy agár típusú kutyákat tartott, például Tutankhamen, II. Amenhotep, III. Thutmose Hatshepsut királynő, és a híres Kleopátra. Az egyiptomi istent, a sakál vagy agár típusú kutyára emlékeztető Anubiszt leginkább fáraók síremlékein ábrázolták. Anubisz nagyon hasonlít a mai fáraó kutyára, mely a greyhound közeli rokona.

A greyhound a középkorban

Az agarak majdnem kihaltak a középkori éhínség sújtotta időszakokban. Papok mentették meg a fajtát Európában, akik a nemesség számára tenyésztették őket. Ettől kezdve az arisztokrácia kutyájának tekintették az agarat. A X. században, Wales-ben Howel király halállal is büntethető cselekménnyé nyilvánította, ha valaki megölt egy agarat.

Az angol Canute király az erdőre vonatkozó törvényeiben, 1014-ben hatalmas területeket jelölt ki kizárólagosan arra a célra, hogy a nemesség ott vadászhasson. Csak bizonyos személyek tarthattak agarat, ha egy közembernél ilyen kutyát találtak, szigorúan megbüntették, és a kutya lábujjait megcsonkították, hogy ne tudjon vadászni. 1066-ban Hódító Vilmos egyre szigorúbb törvényeket vezetett be. Azok a közemberek, aki a törvényre fittyet hányva mégis agárral vadásztak, olyan színeket részesítettek előnyben, melyeket nehezebb volt kiszúrni: fekete, vörös, őzbarna és csíkos szőrzetű agarakat tartottak.

Ezzel szemben a nemesek a fehér és fehérfoltos kutyákat favorizálták, melyeket könnyebben meg lehetett találni, ha elvesztek az erdőben. A vadászati ünnepeket ábrázoló festményeken és gobelineken gyakran látni agarakat.

Európában és Ázsiában a speciálisan tenyésztett és tréningezett kutyákkal való vadászat a nemesség és papság sportja volt, már csak azért is, mert az ő tulajdonukban volt szinte az összes vadászatra alkalmas terület. Számukra a vadászat nem megélhetés volt, hanem sport, mely szinte alig változott a rómaiak óta.

A középkorban általánosságban lenézték a kutyát, de az agarakat nagyra becsülték, a legnemesebb, legelegánsabb, leggyorsabb és legjobb vadászkutyának tartották. A greyhound emblematikus figura volt, sírokon is gyakran szerepelt, gazdája lábánál a lovagias erényeket szimbolizálva. A férfiakat leginkább agarakkal, míg a nőket ölebekkel ábrázolták.

A greyhound az első olyan fajta, melyet az angol irodalomban név szerint említenek. A XIV. századból származó Canterbury mesékben szerepel egy szerzetes, aki hatalmas összegeket költött agaraira. Edmund de Langley „Mayster of Game” c. művében az ideális agár leírása is szerepel. Langley a könyvet a későbbi V. Henrik kegyeibe ajánlotta, aki nagy rajongója volt az agaraknak. Talán ezt Shakespeare is tudta, hiszen egyik művében Henriknek számos agara van.

Pontosan nem tudjuk, honnan ered a greyhound elnevezés. Valószínűleg a középkor végére vezethető vissza a szó kialakulása. Talán az óangol „grei-hundr” kifejezésre vezethető vissza, mely vadászkutyát jelenthetett. A másik elképzelés szerint a greyhound a „gre” vagy „gradus” szóból alakult ki, mely kb. annyit tesz, „első a rangsorban”. A harmadik teória szerint a greekhound-ból ered, mert az angolokhoz a görögökön keresztül jutottak el az agarak. Nagyon kevesen képviselik azt a nézetet, hogy az eredeti agarak színe általában szürke volt, ezért a név egyszerűen a kutyák színére utal.

XVIII. század

Oxford grófja alapította az első nyilvános coursing klubot 1776-ban Swaffhamban. Ekkoriban a lóverseny is nyilvános sporttá vált, és az agárversenyekkel együtt nagyon népszerűvé vált minden társadalmi osztály körében. Ekkoriban próbáltak bulldogokat agarakkal keresztezni a nagyobb kitartás és állóképesség érdekében, illetve afgán agarakkal is kísérleteztek, de egyik próbálkozás sem volt sikeres, és nem maradtak fenn ilyen kevert vérvonalak. A század egyik híres angol agara volt Snowball, aki négy kupát és 30 kisebb versenyt nyert coursing karriere során. Ebben a században kezdtek ügyelni a tenyésztők kutyáik törzskönyvére és nyilvántartására.

XIX. század

A XIX. században jelentősen nőtt a coursing népszerűsége, mivel az ipari forradalom révén a kézművesek, céhmesterek is megengedhették anyagilag és időben, hogy ilyen tevékenységeket űzzenek, és a vasút elterjedése könnyebbé tette a versenyekre való eljutást is. A hivatalos coursing találkozók népszerűsége az 1800-as évek végén érte el csúcspontját. Ezen rendezvények némelyikét napjainkban is megtartják, pl. a Waterloo Kupát. Az élőnyulas versenyeken két kutyát engedtek el egyszerre.

A bíró pontozás alapján választotta ki a győztest: 1-3 pont járt a sebességért, 1 pont a fordításért (legalább 90 fokos törés), 1/2 pont a 90 foknál kisebb fordításért, 1–2 pont a nyúl megöléséért és 1 pont azért, ha szegény nyuszi kitörte a lábát. A Waterloo Cup az egész században a legfontosabb coursing versenynek számított, a Grand National lóverseny hetében rendezték. Az elsőt 1837-ben tartották Sefton grófjának birtokán, és Mr. Stanton kutyája, Fly győzött.

Észak-Amerikába nagy számban importáltak agarakat a század közepén, egyelőre még nem versenyzésre, hanem a farmokat tönkretevő nyúlinvázió megakadályozására. A háziállatokat pusztító kojotra is vadásztak velük. Kansas, Missouri, Oklahoma és Texas farmjain megszokottá váltak az agarak, és az amerikaiak hamarosan felfedezték, hogy az agarakkal sportot is lehet űzni. Az első nemzeti coursing versenyt Kansasban tartották 1886-ban. Az amerikai coursing az USA nyugati államaiban vált a legnépszerűbbé.

A mesterséges, motor mozgatta csalétek feltalálása nagyban elősegítette a mai értelemben vett pályaversenyzés kialakulását. Az első ilyet Angliában használták 1876-ban: egy kitömött nyúl volt, melyet hosszú távolságon át egyenesen húztak. Azonban ez a versenyforma nem vált népszerűvé, sőt a zárt pályás coursing népszerűségét növelte. Az 1900-as évek elején az amerikai Owen Patrick Smith fejlesztett ki olyan csalétket, melyet egy lóversenypályához hasonló területen, ovális nyomvonalon lehetett húzni.

A XX. század és a jelen

Miután Owen Ptarick Smith feltalálta a mechanikus nyulat, megnyitotta az első agárpályát Emeryville-ben, Kaliforniában. Hat évvel később már 25 pályája volt, egy-egy Floridában, Montanában és Oregonban is. Florida vált az agárversenyzés amerikai fővárosává. Angliában az első agárpálya 1926-ban nyílt. Ez a sport roppant népszerűvé vált a munkásosztály körében az Államokban és Angliában egyaránt, akárcsak Írországban és Ausztráliában.

Amerikában minden sportág tekintetében az agárversenyzés az egyik legnépszerűbb sporttá vált, 1922-ben közel 3,5 millió látogatót vonzott, és 3,5 billió dollárnyi fogadás köttetett a száguldó négylábúakra. A legnagyobb pálya a Gulf Greyhound Park Houston közelében, átlagosan 6000 nézővel minden versenyen.

Nagy-Britanniában az agárversenyzés a hatvanas években érte el népszerűsége csúcsát, a hetvenes-nyolcvanas években sok pálya bezárt. Amerikában a nyolcvanas évek jelentette a csúcspontot, a kilencvenes években több kisebb pálya fejezte be működését, de az agárversenyzés még mindig Amerika hatodik legnagyobb látványossága a sportágak között.