Cairn terrier

A cairn terrier igen régi skót fajta; éppenséggel az igazi hegylakó. Mégis a rokonságból ezt a fajtát ismerte el utoljára hivatalosan a Kennel Club. A cairn terrier kialakulása elsôsorban Skye szigetéhez kötôdik, így nem csoda, hogy 1910-ig rövidszôrû Skye terriernek is hívták. Ma használatos elnevezése szülôföldjének sziklás vidékeire utal, pontosabban a cairn szó olyan kôrakást, kôhalmot jelent, mely síremlékként vagy határkôként szolgál. Érdekes, hogy sokáig a brit „stone” (szó szerint kô) mértékegység volt a standard szerint a cairn terrier kívánatos testsúlya, mely 14 font, ráadásul a fajta színei között a kôszikla minden árnyalata megtalálható. Az egyik legkorábbi feljegyzés 1436-ból maradt fenn, John Lesley-tôl, aki a fajtát rettenthetetlen, gyors, kemény vadászkutyaként írja le, melynek barlangokba és kotorékokba kellett bemásznia, hogy akár a borzot is megölje. Az emberrel szemben viszont barátságos és vidám kutyának ábrázolja Lesley a cairn terriert. Egy ilyen kutya gazdája, napjainkban sem feledkezhet meg arról, hogy vadászkutyája van, amely minden adandó alkalmat megragad, hogy szenvedélyét kiélhesse, hacsak nem kötjük le valamilyen más feladattal. Ha egy cairn terriert nem terhelünk kellôképpen fizikailag és szellemileg egyaránt, könnyen az idegeinkre mehet. Nem alaptalanul alakult ki az a vicc, hogy a terror a terrier szóból ered.

De visszatérve a fajta történetéhez, a cairn-hívek szerint nem kétséges, hogy a westi egyszerûen csak egy kifakult cairn terrier, melyet néhány skót klán kezdett el szelektáltan tenyészteni, mert megtetszett nekik a fehér színváltozat. Skócia terrierjeit 1873-ig egyszerûen skót terriereknek hívták, ezen belül két csoportot különböztettek meg, a Dandie Dinmont és a Skye terriereket. Utóbbiak közé tartozott a skót, a west highland white és a cairn terrier. 1908-ban végül külön részt nyitottak a törzskönyvben a westiknek, de 1924-ig a Skye, a cairn és west highland white terriereket még mindig keresztezték egymással, a fehér cairn almot westiként, a színes westi almot cairn terrierként törzskönyvezték. Jelenleg a standard különbözô krémszíneket illetve a búza, vörös, szürke és szinte fekete különbözô árnyalatait engedélyezi, a tiszta fekete vagy fehér és a black and tan tilos. Ami a méretet illeti, napjaink cairn terriere 28–31 cm illetve 7–10 kg.

A fajta atyjának Martin MacLoad of Drynock kapitányt tartják, Skye szigetérôl. MacLoad nagy sportember és szenvedélyes vidravadász volt a századforduló tájékán. Falkányi ezüst színû rövidszôrû skye terriert tartott negyven éven át, mígnem 1854-ben Kanadába emigrált. A Drynock-kutyákat Mr. John Macdonald tenyésztette tovább, a Bridge of Ose kennel tulajdonosa, szintén Skye szigetén. Macdonald úr a kastély vadôre volt, a MacLeod of Macleod klán szolgálatában, több mint 40 éven át. 1917-bôl származó levelében azt írja, az elmúlt 70 évben ô és testvére Drynock-kutyákat tartottak.

A modern cairn terrier kialakulásában Alastair Campbell és Mary Hawke játszották a legnagyobb szerepet. Az ô kitartásuknak köszönhetô, hogy 1910-ben a Kennel Club hivatalosan is elismerte a fajtát és 1912. május 29-én külön regisztert nyitott a cairn terriernek.

A fajta történetének legjelentôsebb kutyája 1933-ban született: Eng. Ch. Splinters of Twobees. Kiállítási karrierje során nyolc CC-t nyert, de ami még fontosabb, mint kiváló fedezô kan óriási szerepet játszott a mai típus megszilárdításában. Splinters napjaink számtalan gyôztes kiállítási és tenyészkutyája törzskönyvén megtalálható.

Az Egyesült Államokban Mrs. F. Price és Mrs. Rodgers honosították meg a fajtát, Mrs. Price importálta az elsô cairnt 1913-ban. 1917-ben a Cairn Terrier Club of America már elismert tagja az AKC-nek. A fajta amerikai fôszereplôje Eng. Ch. Redletter McRuffie volt, akit a kanadai Betty Hyslop importált. McRuffie Splinters-unoka volt, Walter Bradshaw tenyészetébôl. Ô és leszármazottjai, Ch. Cairnwoods Quince és Ch. Cairmar Fancy Dresser örökre bevésték nevüket a fajta újvilági történetébe, hiszen alig találni olyan kutyát, melynek törzskönyvén ne szerepelnének.

Ami Európát illeti, Németországba például a huszas évek végén érkezett az elsô cairn terrier. 1928-ban látott napvilágot az elsô alom, azóta a fajta népszerûsége és populációja egyre nô, 1997-ben 239 alomban 948 kölyök született. A fajta olyannyira kedvelt, hogy még egy kutyás krimi fôszereplôjeként is találkozhatunk a cairn terrierrel. Heike Westermann „Futterneid” címû könyvének fôszereplôje Simone Lorenz és Weezle nevû cairn terriere.

A cairn terrierek egyik legnagyobb fegyvere a kedvességük, mellyel igen sikeresen képesek ellenállni gazdájuk nevelési próbálkozásainak. Ezért már kölyökkorban tudatosítani kell a kívánatos és a nem kívánatos magatartást. Mivel méretéhez képest a fajta mozgásigénye igen nagy, már csak a séták miatt is nagy hangsúlyt kell fektetni a gondos nevelésre. Mint vadászkutya, könnyen rászokhat a nyúl- vagy madárhajtásra, mely akár bicikli- vagy mopedüldözésbe is átcsaphat, így például a behívás parancsot minden szituációban teljesítenie kell kutyánknak, különben a sétáltatás életveszélyes szerencsejátékká válhat. De nem csak fizikailag, szellemileg is kihívások elé kell állítani egy cairn terriert, ez gazdának és kutyának egyaránt szórakozást jelent. Nyomkövetés, apportírozás, agility – rengeteg a lehetôség. Aki egy cairn terrier mellett dönt, vidám, mindig tettre kész társat választ. Ez a fajta története során szinte alig változott, nemcsak természetes megjelenését, igazi terrieres temperamentumát is megôrizte. Toto, a legismertebb cairn terrier – Dorothy kutyája az „Óz, a nagy varázsló” címû mesefilmben – hûséges társa kis gazdasszonyának, akit rettenthetetlenül védelmez minden veszélytôl; tipikus cairn-magatartás.

A cairn terriernek nincs éppen magas ingerküszöbe idegen kutyákkal szemben, tehát ha ivaréretté válik, fennáll a veszély, hogy fajtársaival szembeni toleranciája a nullával lesz egyenlô, fôleg hasonló nemû egyedek esetén. Ezért egy cairnt nagyon jól kell szocializálni, a legjobb, ha olyan kutyaiskolába visszük, ahol vannak külön kölyökcsoportok, kölyökfoglalkozások Nem éppen kellemes, ha minden kutyasétáltatás csak idegeskedéssel telik, hogy morgó kis szôrcsomónk mikor botlik egy olyan nagytestû kutyába, aki komolyan veszi verekedésre való felhívását. Ha a cairn terriert más állatokkal akarjuk együtt tartani, azokkal is kell felnônie. Mivel vadászkutya, habozás nélkül öl meg tyúkot, nyulat vagy egyéb kisállatot. Meg lehet próbálkozni a békés együttéléssel, de azért teljesen nyugodtak sohasem lehetünk. Macskákkal viszont általában elég jól kijönnek, ha kölyökkortól hozzá vannak szoktatva. Emberekkel szemben normális esetben igen barátságosak, sôt tolakodóak tudnak lenni.

A cairn terrier azokhoz a drótszôrû kutyákhoz tartozik, melyek a szükséges minimális ápolás mellett nem vedlenek. Sûrû, puha aljszôre van és durva, hosszabb fedôszôre. Néhány havonta, a szôrzet állapotától függôen, ki kell trimmelni az elhalt szôröket. Már kölyökkortól szoktassuk ehhez a kutyát. Ha elhanyagoljuk a trimmelést, szegény jószág elhanyagolttá válik, s emiatt idôvel kis csomókban elvesztheti a szôrét. A kutyát nyírni nem szabad, mert a szôr túl puhán nô ki újra. Ollót csak a mancsoknál használjunk. A mancs körüli és a talppárnák közötti gyorsan növô szôrt gyakran kell lenyírni Egy cairn terriert fésülni maximum hetente egyszer kell. Házi használatra mindenki képes megtanulni a trimmelést, de ha kiállítani is akarunk, kezdetben bízzuk profira kutyánk felkészítését. A cairnt úgy kell bemutatni, hogy a kutya megjelenése természetes maradjon, híven tükrözve igazi lényét.