Szőrtüszőatka
2005.05.08. 13:31
A kutyák egyik legsúlyosabb bőrbántalma, ugyanis gyógykezelése hosszantartó, komplikált és nemritkán csak átmeneti sikerrel jár vagy eredménytelen.
A Demodex canis nevű ízeltlábú parazita okozza, amely gazdaspecifikus és a kutyák állandó élősködője. Kb. 1/4 mm hosszú, színtelen, féregszerű atka, 4 pár csökevényes, tuskószerű lába van, a kutyák szőrtüszőiben, faggyúmirigyeiben élősködik. Fejlődésmenetük részleges átalakulás, a bőr felületén történő párosodást követően a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények a szőrtüszőkbe vándorolnak és lerakják petéiket. A citrom alakú petékből mintegy hat nap alatt kikelnek a hatlábú lárvák, ezután két nimfastádium következik, majd megjelenik a kifejlett szőrtüszőatka. Az egész folyamat 3-4 hetet vesz igénybe. A kutyák közvetlen érintkezés útján fertőződnek, sokszor a születésük után, amikor az anyáról a szőrtakaróval még csak alig rendelkező újszülöttek bőrére kerülnek az atkák. A paraziták a klinikailag egészséges ebek nagy részének a bőrében is megtalálhatók. Tünetek mégis csak egyes kutyákban jelentkeznek. Ennek magyarázata a gazdaszervezet immunrendszerének működési állapotában kereshető. Gyakrabban jelennek meg a tünetek az immunrendszer működését gyengítő vagy blokkoló tényezők jelenléte esetén (pl. egyes gyógyszerek beadása után, télen, rossz tartás és etetés, betegségek, daganatok esetében, stb.), családokban gyakrabban észlelhető. A kutyák demodicosisa három klinikai formában fordulhat elő: 1. A helyi, lokalizált vagy pikkelyező (squamosus) demodicosis a legenyhébb forma. Általában fiatal (3-6 hónapos) állatok fején, ritkábban a törzsön, végtagokon, éles határú, lencsényi foltokban a szőr megritkul vagy kihullik, a bőrön kipirulás és hámlás, pikkelyeződés látható. Az állat nem vakaródzik. Jóindulatú, enyhe kórforma, néha kezelés nélkül is gyógyulhat, azonban számos esetben a tünetek súlyosbodhatnak, a bántalom generalizálódik. 2. Az általános vagy generalizált (pustulás) demodicosis minden esetben a helyi vagy pikkelyező formából indul ki. Ilyenkor a tömegesen elszaporodó atkákhoz gennykeltő baktériumok társulnak, ezek együttesen a bőrben borsónyi gennyes csomócskákat hoznak létre. Ezeknek a csomócskáknak az összeolvadásából nagyobb, bűzös, gennyes, kenőcsszerű váladékkal teli göbök (pustulák) vagy ilyen váladékkal borított területek (pyoderma) jönnek létre. A gennyes bőrgyulladás tartós fennállása esetén a bőr megvastagszik, vaskos ráncokat vet. A környékbeli nyirokcsomók megnagyobbodnak. A szőrtüszőatkák esetenként a vér- és nyirokárammal a májba, tüdőbe, vesébe és egyéb szervekbe is eljuthatnak. Nagyon súlyos esetben a kutyák lesoványodnak, máj- és veseelfajulás, belső szervi vagy általános fertőzés miatt elhullás is lehetséges. 3. Pododemodicosis ritkán fordul elő, előfordulása azonban rossz jel, mert nagyon nehezen gyógyítható. A kutyák lábainak alsó részein észlelhető. Az ujjak közötti területek, a talpak bőre gyulladásos (pododermatitis), vizenyősek és fájdalmasak. Általában a következményesen kialakult gennyes bőrgyulladás tűnik fel a tulajdonosoknak. A demodicosist általában, különösen a kezdeti esetekben nehéz megállapítani, ezért annak gyanúja esetén haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, aki kiegészítő vizsgálatokkal (bőrkaparék vétele, biopszia) teheti pontosabbá a kórhatározást. A betegség gyógykezelése helyileg és általánosan adott gyógyszerekkel történik. Helyileg különböző kiszerelési formákban (lemosás, ecsetelés, bedörzsölés, spray, stb.) használhatunk parazitaellenes szereket, az injekciós antibiotikumkészítmények a másodlagos baktériumfertőzés ellen szükségesek. Adhatóak az immunrendszer működését serkentő készítmények is. Fontos természetesen ezeken kívül még az egyéb, az immunrendszer működését rontó kórfolyamatok gyógyítása, a tartás és az eleség javítása. Az olyan szukát, illetve ennek utódait, amelynek almaiban rendszeresen előfordulnak demodicocis kölykök, tanácsos a tenyésztésből kizárni.
|